A kerék elvetése

Javában tartott a világ megalkotása, amikor az egyik fürtös fejű angyal, markában egy halom égi papírossal, odafurakodott a teremtő tervezőasztalához.

– Mondd gyermekem, mi hozott ide a munka kellős közepébe, amikor odakinn már a legújabb fejlesztésű felhőinken lóbálhatnád a lábad? – érdeklődött az Úr.

– Kedvet kaptam én is az alkotáshoz! Annyi szép állatot és növényt teremtettél Uram, hogy engem is megihletett.

– No, hadd lám, milyen nagyszerű ötleted támadt?

– A találmányom gyorsabbá tenné az antilopot, hogy elfuthasson az oroszlán elől. De a lomha teknősnek is nagyobb sebességet adhatna, hogy hamarabb eljusson oda, ahová elindult.

– És miként képzelted el mindezt?

– Túl sok időt veszítenek az állatok azzal, hogy minden lépéshez fel kell emelniük a lábukat. Úgy gondoltam jobb lenne, ha a talpuk mindig a talajon maradna. Meghosszabbítanám, és meghajlítanám, hogy egészen körbeérjen és a lépés helyett továbbgördítené magát.

– Egy kerek talpat képzelsz tehát, ami képes előre vagy hátra gurulni?

– Így igaz Uram! Már azt is kidolgoztam, hogy miként lehetne működtetni.

– Igen, látom. Sok idődet fordíthattad erre gyermekem. De mindenre gondoltál vajon?

– A számításaim szerint hatékonyabb, mint bármelyik pata, vagy mancs. És az állatok közül, amit eddig létrehoztál Uram, még a gepárd sem lenne képes lehagyni. Úgy vélem, ki lehetne próbálni.

– Azt vajon tudod-e, hogy az antilop, vagy a teknős milyen vidékeken él? Hol kell majd használniuk ezeket a lábakat?

– A széles szavanna fűmezőin, Uram.

– A széles szavanna nagyon sokféle ám, gyermekem. A füves réteken kívül járniuk kell majd iszapos folyópartokon, csúszós sártengerben, sziklás domboldalakon, éles kövek között, meredek hegyoldalakon, vagy földcsuszamlások falán. Vajon ezeken a helyeken is megállja a helyét a találmányod?

– Nem Uram. De erre is gondoltam. Alakítsd mindenhol keménnyé a felszínt, így könnyedén gurulhatnának az állatok, amerre csak akarnak.

– De hát gyermekem, a kemény talajon nem nőhetnek életadó füvek, bokrok és fák. Be kell látnod, hogy a találmányod nem való az élőlényeknek! Nem fogadhatom el!

– Ez egy korszakalkotó ötlet! Nem vetheted el ilyen apróság miatt, Uram! Alakítsd át az állatokat úgy, hogy ne legyen szükségük a növényekre! Adj nekik más étket, és élhessenek oxigén nélkül! Akkor nem kellenének a növények, és gurulhatnának az állatok!

– Azt kívánod, gyermekem, hogy áldozzam fel élőlények ezreit egyetlen találmány miatt? Figyelj még és tanulj, hogy egyszer olyat alkothass majd, ami mindenki javát szolgája! Nem lesz hát kerek talpa az állatoknak, mert felelőtlen munkát nem adok ki a kezemből.

Így vetette el a kerék ötletét a Teremtő, és jutott aztán az embereknek érte a dicsőség.

Cicabogár

Ha valakit vonzanak a lehetetlennek tűnő kihívások, van egy tippem, amivel biztosan elégedett lehet: kedveltesse meg az ízeltlábúakat az átlagemberekkel.

Ezeket az élőlényeket annyi téveszme és babona lengi körül, hogy mindenki jobbnak látja inkább elkerülni, mintsem közelebbről is megismerni őket. Hiába is bizonygatnánk, hogy a túlnyomó többségük ártalmatlan, tiszta, hasznos és igen csak érdekes jószág; ami berögzült, az úgy is marad.

Ennek illusztrálására vegyünk egy példát, amelyben a fent említetteket most kiscicával helyettesítjük. Nézzük, hogyan reagálunk általában, ha betéved hozzánk egy rovar:

– Mit tenne, ha bejönne egy kiscica a lakásba?

– Agyoncsapnám, az biztos!

– De hát miért?

– Mert semmi helye idebenn!

– Nem kedveli a kiscicákat?

– Miért, maga igen? Fújnak, karmolnak, odapiszkítanak!

– Miért nem tereli ki inkább?

– Hogy még több legyen? Lecsapom, és annyi!

– De a kiscica is egy élőlény, miért kell leölni?

– Undorító dög! Minek él az ilyen?

– Megnézte már jobban, hogy valóban undorító-e?

– Ja! Gusztustalan szőrök, meg hosszú bajszok borítják!

– Azok fontosak a kiscicának, az egyik védelmezi, a másikkal érzékeli a környezetét.

– Hát engem nem érdekel! Attól még visszataszító!

– És, ha annak látja, akkor már le kell csapni?  

– Most mit aggódik? Ez csak egy kiscica! Nehogy már sajnálja, könyörgöm! Több ezer kószál odakint! Egyébként is betegséget terjeszt!

– Az egy másik faj, ez teljesen ártalmatlan.

– Ne mondja! Ettől mindjárt örökbefogadom! Menjen már a hülyeségeivel máshoz! Nehogy már beleszóljon abba, ha le akarok csapni egy kiscicát!

– El se hinné, milyen érdekesek ezek az állatok. Különleges a testfelépítésük, tökéletesen idomult a táplálékszerzésre. A viselkedésük is egyedülálló. Megfigyelte már például, hogy hogyan tisztálkodnak?

– És akkor mi van? Ez csak egy kiscica, ember! Majd gondolja, hogy azzal töltöm az időmet, hogy kiscicákat nézegetek? Maga talán igen? És a gyerekei meg kiscicákkal játszanak, mi? Magának elment az esze! Na, viszlát!