(Szélesi Sándor sci-fi, fantasy írótanfolyamán feladat:
Írj egy novellát ezzel a kezdőmondattal: Timi hátrafordulva látta, ahogy az anyjának leesik az orra.)
Timi hátrafordulva látta, ahogy az anyjának leesik az orra. A hűtőszekrénynek dőlt, és álmos tekintettel várta, hogy mikor veszi észre. Nemrég múlt tizenhat, és rettenetesen irritálta, hogy az anyja mennyire képtelen alkalmazkodni a változó világhoz. Fázós ujjait pirospöttyös bögréjén melengetve, a gőzölgő tejeskávé mögül leste, hogy mi fog történni.
Az anyja éppen nagy gonddal egy darab sonkát szeletelt a
konyhaasztalon. Egyszer csak megroppant valami a penge alatt…
– Ó, hogy a jó édesanyja bútoltatná újra! – csapta le a kést az asztalra. – Hogy a halálba
esett már le megint ez a vacak!
– Mondtam, hogy az nem a tiéd, anyu – morgott Timi bosszúsan.
– De Buksi úgy csóválta a farkát, amikor megtalálta!
– Buksi nem egy lángész, anyu. Abban a bokorban két
elhagyott fül is volt, ha emlékszel. Tuti, hogy összetartoztak.
– Akkor valaki most az én orrommal szelfizgeti tele a netet?
– Nem elképzelhetetlen…
Timi az orrot
pillanatragasztóval egy régi szemüveghez rögzítette, és átnyújtotta az
anyjának.
– Vedd fel, mert kifagy az emberek agya a klinikán, ha
meglátják a lyukas fejedet!
– Ne bolondozz! Ezzel őskövületnek fogok látszani! – tolta el
magától a nő a műalkotást.
– Ez a vacak gél az arcodat tuti szétmarná, oda nem
ragaszthatom. Ha ezt felteszed, legalább a szemgolyóidat is felfogja, ha ki
akarnának esni.
– Szerinted azok is…
– Mind Sempervirens gyártmány, én számítanék rá a
helyedben.
– Na jó – az asszony a fülére tette az orral kiegészített
lencséket. – Hogy áll?
– Mint egy őskövület! – nevetett a lány.
A Sempervirens
klinika recepcióján egy copfos, szőke lány fogadta őket.
– Miben segíthetek? – Ám, mielőtt bármit felelhettek volna, a
recepcióspult fölé kivetített egy csinos női arcot. – Ha megengedik, bemutatnám
a legújabb négy pont hármas szériájú beültethető szemgolyónkat. Arra ott –
mutatott nehezen leplezett viszolygással a Timi anyján éktelenkedő szemüvegre –
soha többé nem lesz szüksége!
– Ezek itt – bökött az asszony mutató és középső ujjával a
két szeme felé – azok a csodálatos négy pont hármasaik…, csak, hogy tudja!
A recepciós tiltakozva rázni kezdte a fejét. Amikor azonban az
asszony kissé megemelte a szemüveget az orrával együtt, a nő tekintete egy
pillanat alatt megváltozott, és azonnal hivatalos hangnemre váltott.
– A jobboldali folyosó végén találják a lépcsőházat kilencedik
emelet, négyes váró. A liftek ma nem működnek.
Timi anyját azonban nem tudta ilyen könnyen lerázni.
– Látja ezt az orrot? – És már nyúlt, hogy teljesen levegye
a szemüveget, amikor Timi belecsípett a karjába. – Ez az én orrom! – vágta rá
gyorsan. – Elhagytam a parkban futás közben…
– Anyu, hagyjad, menjünk! – a lány megpróbálta elhúzni a jobboldali
folyosó felé.
– Szóval futni mentem Buksival, és hazafelé észrevettem,
hogy ez itt nincs a helyén. Visszamentünk megkeresni…
Timi ekkor jó erősen megragadta a karját, és elrángatta a
recepció mellől.
– Látod, hogy nem érdekli! – sziszegte a fülébe.
Már a lépcsőházban igyekeztek felfelé, amikor Timi
megszólalt:
– Mi volt ez, anyu? Jó, hogy azt nem vallottad be mindjárt,
hogy betegen jöttél a műtétre!
– Ha nem jövök el, lejárt volna az akció… Szerinted azért esett
le?
– Annyi lázcsillapítótól, amit magadba nyomtál? Még jó, hogy
csak ennyi történt!
Amint felértek, és benéztek a kilencedik emeleti váró
üvegajtaján, különös látvány tárult a szemük elé: mintha egy filmforgatás
szünetébe csöppentek volna. Az egész terem tele volt csuklyájukat a mellükig
lehúzó, szerzeteseknek kinéző alakokkal, arckendőt viselő banditákkal,
lefátyolozott vagy burka mögé bújt nőkkel, de még maga Leia hercegnő is ott ült
az egyik sarokban, jellegzetes, fület takaró hajfonataival a feje két oldalán.
– Ezek mind lázasan mentek a műtétre? – súgta Timinek az
anyja.
Másfél órát vártak, mire beszólították őket, ezalatt a helyiség
végig zsúfolt maradt. A távozók helyét folyamatosan újak vették át. Timi fel
akart lőni egy tényfeltáró vicces videót a váróról, de a szemlencséje
felvételfunkcióját letiltották. Számíthatott volna rá, hogy így lesz, mégis
bosszantotta, hogy mostanában már előzetes figyelmeztetés nélkül bármit letilthanak,
ha úgy akarják.
A doktor egy kényelmes fotelben ülve a levegőt nyomogatta
valamilyen láthatatlan felületen, amikor beléptek.
– Most szignálja a lemondását – súgta Timinek az anyja, de a
lány rendreutasítón oldalba bökte a könyökével.
– Üljenek le! – intett a szemben lévő kanapé felé az orvos.
– Az a jóhírem önöknek, hogy hamar meg tudjuk oldani a gondjukat, és lesz
értelme annak sem, hogy lemondjak. – Egy udvarias mosollyal a fülére mutatott.
– Én is élvezem a cég adományait.
– Te elhiszed, hogy egy orr öntudatra ébredhet attól, ha
idegszövetet ültetnek bele? – kérdezte Timit az anyja, miután hazaértek.
– Fogalmam sincs! De nem lehet túl intelligens, ha így
viselkedik, amikor rájön a hiszti.
– Szerinted az enyém most hiányol engem valahol?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése