Amikor átért, az emlékek hirtelen robbantak az elméjébe.
Szédült, és erős hányinger tört rá. Az átkeléstől remegő lábbal elindult a
fürdőszoba irányába. Pontosan ismerte a ház minden zegzugát, hiszen ifjú
házasként még a tervezésébe is beleszólhatott. A kisszobákból kiszűrődő
hangokból sejtette, hogy mindhárom lurkó ébren van már, a konyha felől áradó
kávéillat pedig elárulta, hogy a felesége a reggelivel foglalatoskodik. A
neveikre még várnia kellett, bár erősen érezte, ahogy ott ülnek a nyelve
hegyén, de az elméje egyelőre más emlékeket zúdított az útjukba.
Lenézett a térváltógenerátor irányítópaneljét szorongató
kezére, és halkan elsziszegett egyet a megszokott káromkodásai közül.
Egy vékony zsíros sáv sötétlett az ingujja szélén. Nem elég,
hogy hullafáradtan, valószínűleg egy átvirrasztott éjszaka után még vár rá egy
kimerítő munkanap a tértechnológiai laborban, most fogalma sincs, hogyan számol
el a feleségének (mindjárt a neve is az eszébe jut), hogy mi a fene történt az
előző este kikészített ingével. Ezt igazából ő is nagyon szerette volna tudni.
Gyorsan magára húzta a fürdőszobaajtót, és lerángatta
magáról az elszennyeződött ruhadarabot.
Aztán csak dermedten bámulta az inget a kezében, amelynek
hátsó fele cafatokban lógott, sár és vér szennyezte, és valamilyen furcsa
zöldeskék nyálkaszerű anyag, melyhez hasonlót még sohasem látott. A zsebéből
egy cédula hullott a padlólapra, amin ez állt, különböző kézírásokkal:
"A következő helyekre ne nyiss kaput:
GJ1214 b
HD28185 b
HD80606 b
u Arae d".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése