Végzetes álom

Utcarészlet. Szemben házsor, előtte járda. Jobb oldalon zöldséges bolt, a bejárata két oldalán zöldséges és gyümölcsös rekeszek kitéve a vásárlók részére. A járdán járókelők jönnek-mennek, néha megállnak a rekeszek előtt az árut mustrálgatva.

 Jobbról egy szőke nő érkezik egyenesen a zöldségeshez, és válogatni kezd az áruban. Göndör szőke haját kis szalagszerű kendőcskével fogja hátra. Kék tavaszi kabátban és fekete cipőben van. Balról egy férfi érkezik, távolból észreveszi a nőt, látszik rajta, hogy nagyon meglepődik. Elindul feléje, de többször bizonytalanul megáll, mintha mégis meggondolná magát, közben alaposan vizsgálgatja, mintha nem hinne a szemének. Végül mellé ér, és minden bátorságát összeszedve megszólítja.

FÉRFI: Ne haragudjon, kérem!

NŐ I: (bizalmatlanul hátrébb lép) Igen?

FÉRFI: (keresgéli a szavakat) Kérem, bocsásson meg, nem akarok tolakodó lenni!

(A nő magához szorítja a kezében levő árut, és még egyet hátrébb lép.)

NŐ I: Mit szeretne?

FÉRFI: Csak lenne egy kérdésem. (A nő bizalmatlanságát látva, gyorsan folytatja.) Nincs véletlenül két kisgyermeke? Egy kisfiú és egy kislány?

NŐ I: (riadtan) Miért, mi van velük? (A férfi bizonytalankodik, ezért hozzáteszi:) Honnan ismeri őket?

FÉRFI: Kérem, értsen meg, ez nekem is annyira hihetetlen! Ma éjjel álmodtam önről és a gyermekeiről. Még soha nem találkoztunk ezelőtt, ha jól emlékszem.

(A nő kihúzza magát.)

NŐ I: Hagyjon engem békén! Sietek! (A zöldséges bejárata felé fordul.)

FÉRFI: Hallgasson meg kérem! Nem akarom feltartani! Csak amiatt kellett megszólítanom, mert valami szörnyűséges történt az álmomban hármukkal.

(A nő, mintha meg sem hallotta volna, bemegy a boltba.)

(A férfi hezitál, hogy utána menjen-e, aztán szórakozottan legyint egyet)

FÉRFI: Én nem vagyok normális! (Eszébe jut valami, és válogatni kezd a kitett hagymafejek között. Észre sem veszi, amikor a nő kijön a boltból, és megáll mellette.)

NŐ I: (megkopogtatja a férfi vállát, és félénken megkérdezi:) És mit álmodott?

FÉRFI: Elmentek a Városligetbe, és egy részeg sofőr belesodorta mindhármukat a tóba. Ez csak egy álom volt (mondja nyugtatóan), bár olyan valóságosnak tűnt, mint ahogy itt álluk egymással szemben.

NŐ I: (elgondolkozva) Pont holnap mennénk a Városligetbe! A tóhoz is el akartunk sétálni! És aztán mi történt? Kimentettek minket?

FÉRFI: Sajnos nem. A kocsi is önökre zuhant, mind odavesztek. De ez tényleg csak egy rossz álom, nem jelent semmit. Vigyázzanak majd, ha a tóhoz mennek! Talán csak ennyit. Még egyszer ne haragudjon, kérem! Nem akartam megijeszteni!

NŐ I: (elmosolyodik) Nem tesz semmit, majd vigyázunk. További szép napot!

FÉRFI: Önnek is!

(A nő jobbra el, férfi bemegy a boltba a választott hagymával)

(Balról a járókelők között feltűnik egy másik göndör szőke nő, hajában kicsiny kendő, kabátja kék, cipője fekete. Kézen fogva két kisgyermeket vezet maga mellett.)

NŐ II: Vattacukrot, nyalókát nem veszek, ne is kérjetek! Az állatkertben a múlthéten voltunk, ma csak a tóhoz megyünk kacsákat nézni, rendben?

Demjén Zsófia