Ha valakit vonzanak a lehetetlennek tűnő kihívások, van egy tippem,
amivel biztosan elégedett lehet: kedveltesse meg az ízeltlábúakat az
átlagemberekkel.
Ezeket az élőlényeket annyi téveszme és babona lengi körül, hogy mindenki
jobbnak látja inkább elkerülni, mintsem közelebbről is megismerni őket. Hiába
is bizonygatnánk, hogy a túlnyomó többségük ártalmatlan, tiszta, hasznos és
igen csak érdekes jószág; ami berögzült, az úgy is marad.
Ennek illusztrálására vegyünk egy példát, amelyben a fent említetteket
most kiscicával helyettesítjük. Nézzük, hogyan reagálunk általában, ha
betéved hozzánk egy rovar:
– Mit tenne,
ha bejönne egy kiscica a lakásba?
– Agyoncsapnám,
az biztos!
– De hát
miért?
– Mert semmi
helye idebenn!
– Nem
kedveli a kiscicákat?
– Miért,
maga igen? Fújnak, karmolnak, odapiszkítanak!
– Miért nem
tereli ki inkább?
– Hogy még
több legyen? Lecsapom, és annyi!
– De a
kiscica is egy élőlény, miért kell leölni?
– Undorító
dög! Minek él az ilyen?
– Megnézte
már jobban, hogy valóban undorító-e?
– Ja!
Gusztustalan szőrök, meg hosszú bajszok borítják!
– Azok
fontosak a kiscicának, az egyik védelmezi, a másikkal érzékeli a környezetét.
– Hát engem
nem érdekel! Attól még visszataszító!
– És, ha annak
látja, akkor már le kell csapni?
– Most mit
aggódik? Ez csak egy kiscica! Nehogy már sajnálja, könyörgöm! Több ezer kószál
odakint! Egyébként is betegséget terjeszt!
– Az egy
másik faj, ez teljesen ártalmatlan.
– Ne mondja!
Ettől mindjárt örökbefogadom! Menjen már a hülyeségeivel máshoz! Nehogy már
beleszóljon abba, ha le akarok csapni egy kiscicát!
– El se
hinné, milyen érdekesek ezek az állatok. Különleges a testfelépítésük,
tökéletesen idomult a táplálékszerzésre. A viselkedésük is egyedülálló. Megfigyelte már például, hogy hogyan tisztálkodnak?
– És akkor
mi van? Ez csak egy kiscica, ember! Majd gondolja, hogy azzal töltöm az időmet,
hogy kiscicákat nézegetek? Maga talán igen? És a gyerekei meg kiscicákkal
játszanak, mi? Magának elment az esze! Na, viszlát!
