Javában tartott a világ megalkotása, amikor az egyik fürtös fejű angyal,
markában egy halom égi papírossal, odafurakodott a teremtő tervezőasztalához.
– Mondd
gyermekem, mi hozott ide a munka kellős közepébe, amikor odakinn már a legújabb
fejlesztésű felhőinken lóbálhatnád a lábad? – érdeklődött az Úr.
– Kedvet
kaptam én is az alkotáshoz! Annyi szép állatot és növényt teremtettél Uram,
hogy engem is megihletett.
– No, hadd
lám, milyen nagyszerű ötleted támadt?
– A
találmányom gyorsabbá tenné az antilopot, hogy elfuthasson az oroszlán elől. De
a lomha teknősnek is nagyobb sebességet adhatna, hogy hamarabb eljusson oda,
ahová elindult.
– És miként
képzelted el mindezt?
– Túl sok
időt veszítenek az állatok azzal, hogy minden lépéshez fel kell emelniük a lábukat.
Úgy gondoltam jobb lenne, ha a talpuk mindig a talajon maradna.
Meghosszabbítanám, és meghajlítanám, hogy egészen körbeérjen és a lépés helyett
továbbgördítené magát.
– Egy kerek
talpat képzelsz tehát, ami képes előre vagy hátra gurulni?
– Így igaz
Uram! Már azt is kidolgoztam, hogy
miként lehetne működtetni.
– Igen,
látom. Sok idődet fordíthattad erre gyermekem. De mindenre gondoltál vajon?
– A
számításaim szerint hatékonyabb, mint bármelyik pata, vagy mancs. És az állatok
közül, amit eddig létrehoztál Uram, még a gepárd sem lenne képes lehagyni. Úgy
vélem, ki lehetne próbálni.
– Azt vajon
tudod-e, hogy az antilop, vagy a teknős milyen vidékeken él?
Hol kell majd használniuk ezeket a lábakat?
– A széles
szavanna fűmezőin, Uram.
– A széles
szavanna nagyon sokféle ám, gyermekem. A füves réteken kívül járniuk kell majd iszapos
folyópartokon, csúszós sártengerben, sziklás domboldalakon, éles kövek között,
meredek hegyoldalakon, vagy földcsuszamlások falán. Vajon ezeken a helyeken is megállja
a helyét a találmányod?
– Nem Uram.
De erre is gondoltam. Alakítsd mindenhol keménnyé a felszínt, így könnyedén
gurulhatnának az állatok, amerre csak akarnak.
– De hát
gyermekem, a kemény talajon nem nőhetnek életadó füvek, bokrok és fák. Be kell
látnod, hogy a találmányod nem való az élőlényeknek! Nem fogadhatom el!
– Ez egy
korszakalkotó ötlet! Nem vetheted el ilyen apróság miatt, Uram! Alakítsd át az állatokat úgy, hogy ne legyen szükségük a növényekre! Adj nekik más étket, és élhessenek oxigén nélkül! Akkor nem kellenének a növények, és gurulhatnának az állatok!
– Azt kívánod, gyermekem, hogy áldozzam fel élőlények ezreit egyetlen találmány miatt? Figyelj még és tanulj, hogy egyszer
olyat alkothass majd, ami mindenki javát szolgája! Nem lesz hát kerek talpa az állatoknak, mert felelőtlen munkát nem adok ki a kezemből.
Így vetette
el a kerék ötletét a Teremtő, és jutott aztán az embereknek érte a dicsőség.
