Sun a legjobb barátnőjével, Karennel
osztozott az édes likőrön kedvenc törzshelyükön, a Banana River bisztró
teraszán. Akkor még nem sejtette, hogy ez az este mennyire végzetes pontot tesz
majd a barátságuk végére.
Az új srácról csevegtek, aki most
érkezett a Titánról. Fura inplantjai miatt, amelyek a Szaturnusz holdján az életben
maradását segítették, mindenkinek szemet szúrt az űrközpont telepén.
Talán az italban lehetett valami, vagy a
cirógató floridai szellőben, hogy Sun aznap este beszédesebb volt a
szokásosnál, és megosztotta Karennel, hogy a fiú szemet vetett rá. Észrevette a
pillantásából, a szavaiból, a gyengédségből, amivel kitüntette, ám a testéből
kiálló bizarr kütyük miatt a srác szóba sem jöhetett nála.
Karen azonban rákapott a témára, és
addig-addig győzködte, amíg fogadást nem kötöttek, hogy a szilveszteri bulin
mégis összejön az implantos titánival.
Sun egész szilveszter este feszülten
téblábolt, és az önfeledten ünneplő ismerősöket kerülgette. Tudta, hogy a titáni
előbb-utóbb ráakad, hiába menekül előle. Már éppen azt fontolgatta, hogy
rosszullétre hivatkozva lelép a buliból, amikor a fiú, két pezsgőspohárral a
kezében elé lépett.
Az elmúlt két hétben minden a feje
tetejére állt. A fordulat akkor érkezett, amikor egy alkalommal összefutottak a
folyosón. Sun, maga sem tudta miért, visszanevetett rá. És minden megváltozott...
Úgy érezte, felkapta egy hurrikán, és egy más világba repítette. Attól kezdve
minden kontroll az értelmét vesztette, az implantok már nem érdekelték, egyedül
csak arra vágyott, hogy megossza vele ezt az érzést.
– Úgy látom, elfogyott a pezsgőd, épp van
nálam egy felesleges...
Órák sűrűsödtek abba a pillanatba, amíg
Sun a pohár felé emelte a kezét.
Az implantokon kívül más furcsaságok is
köztudottak voltak a Titánra küldött férfiakról. A holdi körülmények minden
téren keményen igénybe vették az ott dolgozók szervezetét, ezért nőket nem
engedtek a felszínre. A férfiakat virtuális partnerekkel látták el a 10-15 évig
tartó szolgálat idejére.
Sun hamar rájött, hogy ő lehet az első
valódi nő a titáni életében.
Felemelte a kezét, és visszautasította a
poharat, pedig vágytól szomjasan virrasztotta át az előző két éjszakát.
Tízezer soldollárja bánta, de az sem
érdekelte, hogy a következő félévben szigorú nélkülözés várja.
Arra gondolt, hogy eljön majd az alkalom,
hogy tisztázzon mindent. Meg fogja magyarázni, hogy nem ronthatta el egy a
hülye fogadás miatt az első randit, és jót nevetnek majd az egészen.
Egy hónap múlva futottak össze újra
Karennel, aki most is az orra alá dörgölte a vereséget.
– Ha értenél a férfiakhoz, szívem, most
tiéd lehetne a tuti parti! Nézd ezt a követ!
A lány gyűrűsujján egy jókora gyémánt
csillogott.
– Holnap indulunk, magával visz a
következő húsz éves szolgálatára a Szaturnusz űrállomásra! Tudod, ott is
mindenki ki lesz éhezve egy valódi nőre – kacsintott –, viszont azok nem lesznek
teleültetve ezekkel az idióta implantokkal! Jól jött az a tízezer, nem tudom,
hogyan kapartam volna össze ennyi pénzt az útra! Köszi mindent, Sun, mindig is te
leszel a legjobb barátnőm!
