Mi a fene?

 

Amikor átért, az emlékek hirtelen robbantak az elméjébe. Szédült, és erős hányinger tört rá. Az átkeléstől remegő lábbal elindult a fürdőszoba irányába. Pontosan ismerte a ház minden zegzugát, hiszen ifjú házasként még a tervezésébe is beleszólhatott. A kisszobákból kiszűrődő hangokból sejtette, hogy mindhárom lurkó ébren van már, a konyha felől áradó kávéillat pedig elárulta, hogy a felesége a reggelivel foglalatoskodik. A neveikre még várnia kellett, bár erősen érezte, ahogy ott ülnek a nyelve hegyén, de az elméje egyelőre más emlékeket zúdított az útjukba.

Lenézett a térváltógenerátor irányítópaneljét szorongató kezére, és halkan elsziszegett egyet a megszokott káromkodásai közül.

Egy vékony zsíros sáv sötétlett az ingujja szélén. Nem elég, hogy hullafáradtan, valószínűleg egy átvirrasztott éjszaka után még vár rá egy kimerítő munkanap a tértechnológiai laborban, most fogalma sincs, hogyan számol el a feleségének (mindjárt a neve is az eszébe jut), hogy mi a fene történt az előző este kikészített ingével. Ezt igazából ő is nagyon szerette volna tudni.

Gyorsan magára húzta a fürdőszobaajtót, és lerángatta magáról az elszennyeződött ruhadarabot.

Aztán csak dermedten bámulta az inget a kezében, amelynek hátsó fele cafatokban lógott, sár és vér szennyezte, és valamilyen furcsa zöldeskék nyálkaszerű anyag, melyhez hasonlót még sohasem látott. A zsebéből egy cédula hullott a padlólapra, amin ez állt, különböző kézírásokkal:

"A következő helyekre ne nyiss kaput:

GJ1214 b

HD28185 b

HD80606 b

u Arae d".

Apró módosítás

Tamara az idejét sem tudta, milyen régóta készült erre a napra. Precízen megtervezett mindent. Három órája egyre növekvő izgatottsággal keringőzött a ruhásszekrény, a fürdőszoba, és a tükör hármasa körül. Most, hogy a sminkjét is befejezte, elégedetten nézett az órára. Késésben volt! Ezt a randit nem szúrhatta el! Felkapta a telefont.

– Szia, Andor! – köszöntötte a felbukkanó szívdobogtató arcot. – Látom, még nem indultál el. – A fiú még fel sem öltözött. – Mi lenne, ha a szökőkútnál találkoz…

Andor háta mögött felbukkant Péter, és izmos karjával átkarolta a fiú meztelen vállát.

– Ki hívott, kedves? – Nagy orra szinte betöltötte az egész képernyőt. – Szia, Tamara!

– Sajnálom – szólalt meg Andor azon a szívfacsaróan édes hangján –, ez most nem fog összejönni!

 ✳

Andor a bár előtt várakozott. Idegesen igazgatta a haját, lopva a kirakatüvegre pillantgatva, hogy csekkolja okés-e minden. Jóval előbb érkezett, egyszerűen mindegynek tűnt, hogy itt kap infarktust, vagy otthon. Megszólalt a telefonja. Tamara az! A készülék megremegett a kezében. Még egy utolsót simított az üstökén, mielőtt felvette.

– Szia, Andor! – Valószínűleg most jöhetett ki a zuhany alól, mert egy szál törülköző takarta. A fiú tekintetét egy pillanatra elcsalták azok a gömbölyű vállak. – Ne haragudj, ma mégsem jó nekem.

A telefon pörögve kifordult a lány kezéből, ám valaki elkapta. Péter suttogó hangja hallatszott.

– Vigyázz! Jobb lenne, ha még nem tudna rólunk!

 ✳

Péter épp le akarta zárni a gépét, hogy hazainduljon, amikor Zotya lelkesen felkiáltott.

– Éééés, megvan!

– Mi van meg?

– Sikerült feltörnöm a chatbot korlátozását! Azok a barmok, azt hitték, kiszúrhatnak velünk! Ráengedtem a nagy megosztóoldalakra. Most már a személyes fájlokat is használhatja! Képzeld csak, ráböksz egy csajra az utcán, és megmondja, hogyan viheted ágyba! Sőt, bemutatkozhatna az arcoddal, még a randit is lebeszélhetné helyetted. Te csak hátradőlsz, és várod, hogy a csajok becsöngessenek!

– Ez baromi jó! Andornak is meg kellene mutatni!

– Épp Tamarával randizik.

– Várj csak! Mi lenne, ha kipróbálnánk? Oldja meg a chatbot, hogy idejöjjön!

– Oké, már meg is adtam neki az elérhetőségüket. Nagyon kíváncsi vagyok, mivel tudja Andort elcsalni arról a randiról!

...

Titáni

Sun a legjobb barátnőjével, Karennel osztozott az édes likőrön kedvenc törzshelyükön, a Banana River bisztró teraszán. Akkor még nem sejtette, hogy ez az este mennyire végzetes pontot tesz majd a barátságuk végére.

Az új srácról csevegtek, aki most érkezett a Titánról. Fura inplantjai miatt, amelyek a Szaturnusz holdján az életben maradását segítették,  mindenkinek szemet szúrt az űrközpont telepén.

Talán az italban lehetett valami, vagy a cirógató floridai szellőben, hogy Sun aznap este beszédesebb volt a szokásosnál, és megosztotta Karennel, hogy a fiú szemet vetett rá. Észrevette a pillantásából, a szavaiból, a gyengédségből, amivel kitüntette, ám a testéből kiálló bizarr kütyük miatt a srác szóba sem jöhetett nála.

Karen azonban rákapott a témára, és addig-addig győzködte, amíg fogadást nem kötöttek, hogy a szilveszteri bulin mégis összejön az implantos titánival.

Sun egész szilveszter este feszülten téblábolt, és az önfeledten ünneplő ismerősöket kerülgette. Tudta, hogy a titáni  előbb-utóbb ráakad, hiába menekül előle. Már éppen azt fontolgatta, hogy rosszullétre hivatkozva lelép a buliból, amikor a fiú, két pezsgőspohárral a kezében elé lépett.

Az elmúlt két hétben minden a feje tetejére állt. A fordulat akkor érkezett, amikor egy alkalommal összefutottak a folyosón. Sun, maga sem tudta miért, visszanevetett rá. És minden megváltozott... Úgy érezte, felkapta egy hurrikán, és egy más világba repítette. Attól kezdve minden kontroll az értelmét vesztette, az implantok már nem érdekelték, egyedül csak arra vágyott, hogy megossza vele ezt az érzést.

– Úgy látom, elfogyott a pezsgőd, épp van nálam egy felesleges...

Órák sűrűsödtek abba a pillanatba, amíg Sun a pohár felé emelte a kezét.

Az implantokon kívül más furcsaságok is köztudottak voltak a Titánra küldött férfiakról. A holdi körülmények minden téren keményen igénybe vették az ott dolgozók szervezetét, ezért nőket nem engedtek a felszínre. A férfiakat virtuális partnerekkel látták el a 10-15 évig tartó szolgálat idejére.

Sun hamar rájött, hogy ő lehet az első valódi nő a titáni életében.

Felemelte a kezét, és visszautasította a poharat, pedig vágytól szomjasan virrasztotta át az előző két éjszakát.

Tízezer soldollárja bánta, de az sem érdekelte, hogy a következő félévben szigorú nélkülözés várja.

Arra gondolt, hogy eljön majd az alkalom, hogy tisztázzon mindent. Meg fogja magyarázni, hogy nem ronthatta el egy a hülye fogadás miatt az első randit, és jót nevetnek majd az egészen.

Egy hónap múlva futottak össze újra Karennel, aki most is az orra alá dörgölte a vereséget.

– Ha értenél a férfiakhoz, szívem, most tiéd lehetne a tuti parti! Nézd ezt a követ!

A lány gyűrűsujján egy jókora gyémánt csillogott.

– Holnap indulunk, magával visz a következő húsz éves szolgálatára a Szaturnusz űrállomásra! Tudod, ott is mindenki ki lesz éhezve egy valódi nőre – kacsintott –, viszont azok nem lesznek teleültetve ezekkel az idióta implantokkal! Jól jött az a tízezer, nem tudom, hogyan kapartam volna össze ennyi pénzt az útra! Köszi mindent, Sun, mindig is te leszel a legjobb barátnőm!

Sír

A rövid szertartás után a hervatag gyep szomjasan itta be a hamuval kevert vízpermetet.

– Elment végül – szólalt meg egy férfi a hazaindulást halogató maroknyi gyászoló csoport közepén, és megtisztította a szemüvegét. – Azért valljuk be, érzünk némi megkönnyebbülést.

– Félelmetes nő volt – felelte egy kis termetű, tömzsi ember szürke zakóban, miközben a földnek támasztott esernyőjével babrált, ami majdnem a mellkasáig felért.

– Elnézést, én csak távolról ismertem – hajolt közéjük egy törékeny nő, fekete művirággal a hajában. – Miért volt félelmetes? Azért, amit az a vírus tett vele?

– Arra gondol, amit a Plútón szedett össze? – kérdezte a szemüveges.

– Úgy hallottam, megváltoztatta a lelkét. Gonosszá tette?

– Áh, dehogy a lelkét, asszonyom! – szólt közbe a köpcös férfi. – Az agyát rendezte át, kedves! Képessé vált belelátni másokba!

– Elviselhetetlen volt! – szólalt meg egy rekedt férfihang a hátuk mögött. A gazdája összecsippentette középen a keskeny karimájú fekete kalapját, majd egy elegáns mozdulattal a fejébe nyomta. – Rád nézett, és máris tudott mindent rólad!

– Az valóban félelmetes! – hüledezett a nő.

– Tudja, asszonyom, az expedíció után nem volt könnyű vele együtt élni – felelte az alacsony férfi az esernyőjére támaszkodva. – Azért is váltunk el végül.

– Maga volt az első férje? Nem is tudtam! – nyújtotta oda a tenyerét a szemüveges. – Én voltam a harmadik, üdvözlöm!

– Háromszor is elvették? – csodálkozott a fekete virágos nő. – Hogy lehet az?

– Négyszer – szólalt meg egy szőke, hosszú hajú, karcsú hölgy a hátsó sorból. – Csak ő annyira összetört, hogy képtelen volt eljönni.

– Szegény ürge! – jegyezte meg a kalapos. – Még egy áldozat.

– Maga is a férje volt? – érdeklődött a nő.

– A második.

– Miért vette el?

– Könnyű beleesni valakibe, aki minden gondolatod teljesíti…

A csoport férfi tagjai helyeslően morogtak.

A szőke hölgy ekkor felszegte a fejét, és a kérdezősködő nő felé fordult.

– A nővére vagyok, az ő oldalát is jól ismerem. Rengeteget sírt a vállamon a magányossága miatt.

– Hogy lehetett magányos, ennyi ember oldalán?

– Előbb-utóbb mindenki elhagyta.

– Miért, mi történt? Egyszer csak önök ellen fordult? – A filigrán nő előrébb lépett, szembe a csoporttal, hogy lássa a férfiak arcát.

Azok a fejüket rázták.

– Soha – szólalt meg a kalapos. – El sem tudom képzelni róla, hogy bárkire haragudjon.

– Nem is haragudhatott senkire – vetette közbe a szemüveges –, hiszen mindig tudta mindenkiről, hogy mit miért tesz!

– Emiatt romlott el minden, asszonyom! – mordult fel az esernyős férfi. – Megnőtt az a bizonyos szakadék köztünk! Ő képes volt arra a csodára, én meg nem. Ez ennyire egyszerű.

Equality

Zsarnok,
amíg nem hiszed el, hogy képes vagy a saját erődből létezni,
addig mások erejéből kényszerülsz.

Elnyomott,
amíg nem hiszed el, hogy képes vagy a saját erődből létezni,
addig azt a zsarnokok használják helyetted.

Átokverte föld

Tökmag Berci egy kockás húslégy hátán utazott át a rengetegen.

– Jól kapaszkodj Berci, mert errefelé légykapókra is kell számítanunk! – zümmögte a légy gondolatban, mert beszélni nem tudott. – A sörtéimhez viszont ne érj, mert az megzavar a manőverezésben!

– Merre járunk éppen? – kérdezte Berci, miközben alaposan megkapaszkodott a tori tergitben, és odafigyelt, hogy ne érjen a sörtékhez.

– Ez itt már az orkok földje – felelte a légy.

– Orkok?

– Ellenszenves népség az övék – zümmögött tovább a kétszárnyú. – Egyfolytában acsarognak egymásra. Sanyargatják, megalázzák, gúnyolják egymást, kiszolgáltatnak, megtörnek és szolgaságra kényszerítenek, akit csak érnek.

– Nézd! – kiáltott fel Berci. – Ott vannak! Nézzük meg, mit csinálnak, hátha nem vesznek észre!

– Csak azt látják meg, amit akarnak – jegyezte meg a légy. – Az orrukra kell szállnom, hogy észrevegyenek, és akkor sem hajlandók szóba állni velem!

– Mi az ott az egyikük kezében? Egészen máshogy néz ki, mint ők!

– Igen – döngött a légy szomorkásan –, azt még nem mondtam, hogy eredetileg tündérként születnek. Az eltorzult népség azonban mindent elkövet, hogy idővel a saját képére formálja őket.